My 2014 year

I have one of my greatest years so far behind myself. So much has happened to me in the last 12 months that I’m not even sure that I can sum up properly the whole, in any case, I’ll try.

• The year began with the moving in of my Mexican exchange student host brother, who became part of the family in no time. He lived with us for a little more than half a year and we couldn’t have imagined that one day an initially stranger will become so important to us. He travelled back to Mexico in July and I miss him very much since then, because during these few months I didn’t only get a brother finally, but he also became my best friend who I could tell everything to, he always understood me. In turn, I got back my sister after a year’s absence, because of who I’m very grateful to Mexico and everybody who was part of her little adventure, because we got back a lot more positive and opener person. :)
• It was also an important year from the point of view that I left the high school and the graduation was one of the biggest challenges of my life so far. It meant a lot of excitement and stress, but fortunately it was successful so we have a reason to celebrate with my class at the banquet ceremony in June. And although we were classmates for 5 years, in the first 4 I didn’t believed that I will feel sorry for leaving them, but in the 5th year I found friends in them and I’m glad that the group has stayed together by and large.
• In July it turned out that my application was successful and from autumn I can go to that college and learn what I had really wanted to, tourism and gastronomy. Because of this I can move to the beautiful capital of Hungary, Budapest. This meant the biggest change of my life and I couldn’t wait to be there, but I couldn’t imagine living apart from my family and not meeting my friends on the weekends.
• However, I also fall in love and my boyfriend’s application to Budapest was also accepted and it facilitated my moving very much and it’s still so much better to be there this way.
• For the first time in my life I sat on a plane and I could visit a different continent, as with my family we were on a holiday in Tunisia. I really enjoyed it and I’d happily go back anytime.
• The other parts of the carefree and studying-free summer were also great because I spent a lot of time with my friends in garden partys, concerts, bars and we also had 2 little trips together. I enjoyed all of these sooo much *-*.
• During the graduation period I started to prepare for the first half marathon of my life, which had been floated before my eyes since the beginning of my „running career”, but formerly I hadn’t consider myself prepared enough, but this time it was a great way of stress reduction along with the lots of studying. I ran a lot of miles during the preparation, I even went for a run on the beach in the sand in 35°C, but until the very last moment I was uncertain if I could do it, if it wasn’t crazy to start a race like this. As the race in September was in Budapest, unfortunately I had to go alone because my family couldn’t be there with me, but it was still one of the happiest moments of my life when without stopping and deadlock, with the encouragement and inspiration of a lot of people, I arrived at the finish line after 2 hours and 2 minutes got my half marathon medal in my neck.
• The autumn then flew away fast enough, I went the lectures, wrote exams, worked out, waited for the weekends in Debrecen to be with my family and friends finally, started to work as a student and experienced how it feels to work for the money and have my own incomings, waited for our Wednesday „date nights” and enjoyed every moment on Budapest, because fortunately I wasn’t disappointed, I got from the Capital exactly what I expected, so I love it. I love that I can go for a walk to the riverside of the Danube and watch the sunset, that I can ran the circles on the runway of the Margaret Island, that if I go to school, I can see our beautiful Parliament every day, and that no matter what, that happens in Budapest.
• But these months weren’t boring either, because thanks to my Dad’s management, the country got to know my Instagram. After being on the front page of an online magazine, the things nicely generated each other and I noticed that I was telling to a variety of magazines and on the radio about the story of my Instagram page, which I created about a year before only to motivate myself and I uploaded the pictures for my own seek. I had never thought that one day this can happen, but it feels incredible. The highlight so far probably was when I could cook my favourite oatmeal recipe on the live morning broadcast of a TV. But it also felt wonderful when a lot of strange people contacted me on different ways to ask for me recipes which didn’t even exist yet than, maybe only in my head, but after that I started to wrote my first recipe book which I has just published recently both in Hungarian and English. And now I’m here, writing this post in my own blog, and there is no stop. So I had exciting months behind from this perspective too.I have tried to list the most important events happened to me, but like I said, it was a year full of excitement and there is no way to talk about everything, but I really tried. Thanks for these great months 2014, and thanks to everybody who took part in it! :)

___________________________________________

Az 2014-es évem

Életem eddigi egyik legnagyszerűbb évét tudhatom magam mögött. Annyi minden történt velem az elmúlt 12 hónapban, hogy nem is vagyok benne biztos, hogy rendesen össze tudom foglalni az egészet, mindenesetre megpróbálom.

• Az év azzal kezdődött, hogy beköltözött hozzánk a mexikói fogadott cserediák testvérem, aki pillanatok alatt a család részévé vált. Picivel több, mint fél évet lakott velünk, és mi sem gondoltuk volna, hogy egy kezdetben idegen ember ennyire fontossá válhat nekünk. Júliusban utazott vissza Mexikóba és azóta is nagyon hiányzik, mert ezalatt a néhány hónap alatt nem csak lett végre egy bátyám, de a legjobb barátommá is vált, akinek bármit elmondhattam a világon, mindig megértett. Cserébe viszont visszakaptam egy évnyi távollét után a húgomat, aki miatt nagyon hálás vagyok Mexikónak és mindenkinek, aki részese volt a kis kalandjának,. mert egy sokkal pozitívabb és nyitottabb embert kaphattunk vissza. :)
• Abból a szempontból is fontos év volt, hogy idén ballagtam el a középiskolából és az érettségi életem eddigi egyik legnagyobb kihívása volt. Rengeteg izgalommal és stresszel járt, de szerencsére sikerült, így volt mit ünnepelni az osztályommal a júniusi banketten. És bár 5 évig voltunk osztálytársak, az első 4 évben nem gondoltam, hogy sajnálni fogom, hogy elválnak útjaink, az 5. évben viszont barátokra leltem bennük és örülök, hogy azóta is nagyjából együtt maradt a csapat.
• Júliusban az is kiderült, hogy sikerült a felvételi és ősztől arra a főiskolára járhatok, és azt tanulhatom, amit igazán szerettem volna, turizmus-vendéglátást. Emiatt pedig felköltözhetek nagyszerű fővárosunkba, Budapestre. Ez életem eddigi legnagyobb változását jelentette és hihetetlenül vártam már, hogy ott lehessek, de elképzelni sem tudtam milyen érzés lesz külön lakni a családomtól és nem találkozni a barátaimmal bármelyik hétvégén.
• Viszont szerelemes lettem és a barátomat szintén felvették Pestre, ez pedig sokat könnyített a költözésen és azóta is sokkal jobb így ott lenni.
• Életemben először ülhettem repülőn és látogathattam meg egy másik kontinenst, a családommal ugyanis júliusban Tunéziában nyaraltunk. Nagyon élveztem és bármikor szívesen visszatérnék.
• A gondtalan és tanulásmentes nyaram többi része is nagyszerű volt, mivel nagyon sok időt töltöttem a barátaimmal kerti bulikban, koncerteken, kocsmákban és 2 kisebb kiruccanást is szerveztünk együtt. Annyira nagyon élveztem mindegyiket *-*.
• Az érettségi időszakban elkezdtem készülni életem első félmaratonjára, ami már „futókarrierem” kezdete óta a szemem előtt lebegett, de eddig nem tartottam rá magamat elég felkészültnek, ekkor azonban a sok tanulás mellett nagyszerű stresszoldást jelentett a futás. Jó sok kilométert lefutottaárm a felkészülés alatt, még a tengerparti homokban, 35 fokban is elmentem futni, de az utolsó pillanatig bizonytalan voltam, vajon meg tudom e csinálni és nem őrültség e elindulni egy ilyen versenyen. Mivel a szeptemberi verseny Pesten volt, így sajnos egyedül kellett elmennem, mert a családom nem lehetett ott velem, de így is életem egyik legmeghatározóbb és legboldogabb perce volt, amikor megállás és holtpont nélkül, rengeteg ember lelkesítése és biztatása mellett, 2 óra 2 perc alatt befutottam a célba és a nyakamba akasztották a félmaratoni érmemet.
• Az ősz ezután elég gyorsan elrepült, előadásokra jártam, zh-kat írtam, edzettem, vártam a debreceni hétvégéket, hogy végre a családdal és a barátaimmal lehessek, elkezdtem diákmunkákat vállalni és megtapasztaltam milyen érzés megdolgozni a pénzért és milyen az, ha végre saját keresetem van, vártam a szerdai „randi estéinket” és élveztem minden Budapesti pillanatot, mert szerencsére nem csalódtam, pont azt kaptam a fővárostól, amit vártam, úgyhogy imádom. Imádom, hogy bármikor lemehetek a Duna-partra sétálni és megnézni a naplementét, hogy ott róhatom a köröket a Margit-szigeti futópályán, hogy ha iskolába megyek, akkor minden egyes nap láthatom gyönyörű Parlamentünket, és hogy bármi is történik, az ott van Budapesten.
• Unalmasan azonban ezek a hónapok sem teltek, ugyanis Apukám menedzselésének köszönhetően az ország megismerte az Instagramomat. Miután egy online napilap címlapjára kerültem, egymást generálták szépen a dolgok, és azt vettem észre, hogy a különböző magazinoknak és a rádióban is arról az Instagram oldalamról mesélek, amit egy évvel ezelőtt valójában csak a saját magam motiválására hoztam létre és kedvtelésből töltögettem fel rá a képeket. Sosem gondoltam, hogy ez lesz belőle, de hihetetlen jó érzés. A csúcspont eddig talán az volt, amikor egy tv délelőtti élő adásában főzhettem meg kedvenc zabkásáimat. Az is csodás érzés volt viszont, hogy sok-sok idegen ember keresett meg különböző csatornákon keresztül, hogy elkérhesse a receptjeimet, amit eddig valójában nem is léteztek, maximum a fejemben, ezután viszont hozzáláttam és megírtam az első receptkönyvemet, ami nemrég meg is jelent e-book formájában magyar és angol nyelven is. Most pedig ott tartok, hogy ezt a bejegyzést már itt, a saját blogomon olvashatjátok, és nincs megállás. Szóval izgalmakkal teli hónapokat tudhatok magam mögött ebből a szemszögből is.

Igyekeztem felsorolni a legfontosabb velem történt eseményeket, de mint mondtam, izgalmakkal teli év volt és kizárt, hogy mindent elmeséljek, de próbálkoztam. Köszönet 2014 ezekért a csodás hónapokért, és köszönet mindenkinek, aki részt vett bennük! :)