There's only one week left until Chritmas and I can't tell you how much I'm waiting for it. Not because of all the presents. I consider myself very lucky becuase I don't really need anything this year. I'm waiting for this holiday because of its whole atmosphere.
When we wake up and my Dad brings inside the Christmas tree that "the little Jesus brought to us" and my sisters and I decorate it with the balls and chocolates (in different colours every year), than my Mum puts the lights on it, than I argue with my sisters because everybody wants to be the one who puts on the top ornament. My Mum and my Dad are in the kitchen all day preparing the Chritmas dinner and we, the girls just can't wait the little Jesus to come. And it won't be different this year either, even if I'm already 20. I will be waiting for my grandparents who will celebrate with us, then the little Jesus to come aroung 5 and ring the bells. And I'll be so glad to see my family unfold the presents that I have for them and see that they're happy. And this year I'm not afraid of the dinner either. 2 years ago maybe I was, but I'm not anymore. For one reason, because now I know that if I taste everything, but not eat everything, then it won't hurt me, now matter how unhealthy the foods are. But for the other reason. they won't be unhealthy, because during the years, my family has also got used to the healthy foods and now they eat just as healthy as I do, so I don't need to be afraid. Maybe the table will be full of foods, they will be the right ones. Then we will spend the night watching Christmas movies, trying out our present and chatting and eating and feeling happy because it's just a wonderful holiday.
This was my breakfast today, so you can see how excited I am :)
Cocoa-carrot oatmeal with honeydew melon, tangerine, red currants and raspberry.
_________________________________________________________________
Már csak egy hét van hátra karácsonyig és el sem tudom mondani mennyire várom. Nem a sok ajándék miatt. Annyira szerencsésnek mondhatom magam, hogy idén nincs semmi, amire igazán szükségem lenne. Az egész hangulata miatt várom az ünnepet.
Amikor felkelünk és az Apukám behozza a karácsonyfát amit a "Jézuska hozott nekünk", a húgaimmal pedig feldíszítjük gömbökkel és szaloncukrokkal (minden évben más színűre), az Anyukám pedig felteszi rá az égőket. Utána pedig elkezdünk veszekedni a testvéreimmel, hogy ki legyen az, aki felteszi rá a csúcsdíszt. Anya és Apa egész nap a konyhában vannak és készítik a karácsonyi vacsorát, mi, lányok pedig alig várjuk, hogy jöjjön a Jézuska. És ez idén sem lesz másként, hiába vagyok már 20 éves. Várni fogom a nagyszüleimet, akik velünk ünnepelnek, utána pedig hogy jöjjön a Jézuska 5 óra körül és csengessen. Boldog leszek amikor láthatom majd a családomat kinyitni az ajándékokat, amikkel készültem nekik, és láthatom, hogy örülnek. És idén a vacsorától sem fogok félni. 2 évvel ezelőtt talán így volt, de többé már nem. Egyrészt mivel mostmár tudom, hogy ha mindent megkóstolok, nem pedig mindent megeszek, akkor nem fog nekem ártani, legyenek azok bármilyen egészségtelen ételek. Másrészt pedig nem lesznek egészségtelen ételek, mert az évek alatt szépen lassan a családom is hozzászokott az egészséges étkezéshez és mostmár ők is éppen olyan egészségesen esznek, mint én, tehát nincs mitől tartanom. Talán tele lesz az asztal ételekkel, de a jó fajtákkal. Ezután pedig karácsonyi filmeket fogunk nézni, próbálgatjuk majd az új ajándékainkat, beszélgetünk és eszünk, és boldogok leszünk, mert ez egy csodás ünnep.
Fent láthatjátok a mai reggelimet, tehát sejthetitek mennyire izgatott vagyok már.. :)
Kakaós-répás zabkása volt sárgadinnyével, mandarinnal, ribizlivel és málnával.
