The half marathon is what people often call „the vincible distance”. There are a lot of pompous lazy people who think that to run a half marathon is not such a thing, because it’s just the half of the marathon, only 21,1 kms, they would easily complete it, if they would run. IF they WOULD run. But they don’t, they just sit on the sofa and tell their cleverness instead of trying it out and realize that although it’s a vincible distance, it’s not easy at all and the ordinary people need hard preparation. I know, because in September 2014, after one and a half year of running past I completed my big dream and ran the first half marathon of my life in Budapest. But of course it is possible and anyone is able to do it, if he trains for it properly. If I did it, - who hated running in her whole life and after one circle she stopped gasping for air with the biggest incomprehension how somebody is able to love it, - then anyone.
During the last year I finally realized too that running is a passion. In the beginning the people start it to lose weight, just to move a little bit or maybe as getting rid of the stress, but after that, intentionally or not, we become the prisoner of it and to our biggest surprise, we realize that we actually enjoy it. We enjoy the misery and the happiness leaving the kilometres behind ourselves in the same time, the satisfaction that we feel the whole day after running. And although a lot of times it’s hard to start, it happens very rarely that we regret it. But for a lot of people – as for me -, it means a big help if we have a goal to reach which motivates us to do it further and do not stop. And for this, the half marathon was perfect for me. Because although I had never run such a long distance before, maximum maybe 15-16 kms, but I knew, or at least I believed that I can do it. Although honestly I doubted myself until the last moment and I was scared not to miscarry after telling it to my whole family and friend circle, and even all of my Instagram followers knew about it. But maybe exactly because of this I was so determined and persistent, besides that thanks to the lot of trainings my body was also able to do it, that I managed to do it without stopping and any deadlocks during 2 hours 2 minutes. I don’t remember fully, but I think I didn’t even dare to tell it to anyone that my purpose was to complete it in 2 hours 15 minutes. I didn’t even believe when my Daddy called me and told me my result. It was one of the most determinative moments of my life, because I beat myself. And this is a indescribable feeling.
The purpose of this post anyway is to encourage you, beginner runners too to pursue goals. You don’t have to run a half marathon, just because my goal was this. Choose a 5 or 10 km race and do everything to manage to do it. It doesn’t matter, the only point is to see the development on yourselves and know how great it feels to beat yourselves.
But if someone would like to run the half marathon, than now I show you that 12-week training plan that I was trying to keep before the race, adapting my own needs and abilities of course.
_________________________________________________
A félmaraton az, amit úgy szoktak emlegetni: „a legyőzhető táv”. Sok olyan fellengzős lusta ember van, aki úgy gondolja egy fél maratont lefutni nem nagydolog, hiszen az csak a maraton fele, csak 21,1 km, ők simán le tudnák futni, ha futnának. Igen, HA futnának. De nem teszik, csak ülnek a kanapén és mondják az okosságaikat, ahelyett, hogy kipróbálnák és rájönnének, hogy bár legyőzhető táv, egyáltalán nem könnyű és az átlagembereknél kemény felkészülést igényel. Tudom, mert 2014 szeptemberében másfél évnyi futós múlt után teljesítettem a nagy álmomat és lefutottam életem első félmaratonját Budapesten. De természetesen lehetséges és bárki képes rá, ha megfelelően edz rá. Ha én megcsináltam, - aki világ életében utált futni és egy kör után lihegve állt meg a legnagyobb értetlenséggel, hogy hogy képes ezt valaki szeretni,- akkor tényleg bárki.
Az elmúlt évben végre én is rájöttem, hogy a futás egy szenvedély. Az elején az ember azért kezdi el, mert szeretne lefogyni, vagy csak mozogni egy kicsit, esetleg stresszoldásként, de utána akarva-akaratlanul a rabjává válunk és a legnagyobb döbbenetünkre, azt vesszük észre, hogy élvezzük. Élvezzük a kilométerek magunk mögött hagyása nyújtotta szenvedést és boldogságot egyszerre, az elégedettséget, amit a futást követő egész napon át érzünk. És bár nagyon sokszor nehéz elindulni, ritkán fordul elő, hogy megbánnánk. De sokaknak – köztük nekem is-, nagy segítséget jelent, ha van előttünk valamilyen cél, ami motivál arra, hogy tovább csináljuk, és ne álljunk meg. Erre pedig nekem tökéletes volt a félmaraton. Mert ugyan előtte sohasem futottam le ilyen hosszú távot, a maximum azt hiszem, talán 15-16 km lehetett, de tudtam, vagy legalábbis hittem, hogy meg tudom csinálni. Bár őszintén szólva a legutolsó pillanatig kételkedtem magamban és féltem, nehogy kudarcot valljak azután, hogy az egész családom és baráti köröm, sőt az összes Instagram követőm is tudott róla. De talán pont emiatt olyannyira elszánt és kitartó lettem amellett, hogy a sok edzésnek köszönhetően már a testem is képes volt rá, hogy sikerült teljesítenem a 21,1 km-es legyőzhető távot megállás és holtpont nélkül, 2 óra 2 perc alatt. Már nem emlékszem teljesen, de szerintem azt sem mertem senkinek elmondani, hogy a célom a 2 óra 15 percen belül való teljesítés volt. El sem hittem, amikor az Apukám felhívott és elmondta az eredményemet. Eddigi életem egyik legmeghatározóbb élménye volt ez a verseny, mert legyőztem önmagamat. És ez elmondhatatlan érzés.
A bejegyzésem célja egyébként az, hogy titeket, kezdő futókat is arra biztassak, tűzzetek ki magatok elé célokat. Nem kell lefutnotok a félmaratont, csak mert nekem ez volt a célom. Válasszatok egy 5 vagy 10 km-es versenyt, és tegyetek meg mindent azért, hogy az sikerüljön. Nem számít, a lényeg csak az, hogy lássátok magatokon a fejlődést és tudjátok meg, milyen remek érzés legyőzni saját magatokat.
Ha valakinek azonban szintén a félmaraton a cél, akkor most leírom nektek azt a 12 hetes edzéstervet, amit én igyekeztem betartani a verseny előtt, alkalmazkodva persze a saját igényeimhez és képességeimhez.
forrás: Wellness magazin
